" Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő"
Ez az Ipolyi Arnold idézet a mottója a 2012. július 7-én megnyitott Báránd neves szülöttjéről elnevezett Balassa Iván Falumúzeum, ami a település múltját hivatott bemutatni. Az épületben helyet kapott egy 120 darabból álló írógépgyűjtemény és a településre jellemző paraszti kultúrát bemutató kiállítóterem. De van egy helytörténeti és egy mesterségeknek emléket állító terem berendezve, valamint van még egy helyiség, amelyikben idöszaki kiállításokat szoktak rendezni.
Nyitva tartás: minden hétköznap 8-12-ig 13-17-ig, egyéb esetekben telefonon egyeztetve 30-279-268

(én is unom a témát, semmi új nem lesz benne, csak amit én gondolok) Az első körben kinevettem, majd szkeptikusan hallgattam a pánikolókat, most ott tartok : MARADJON OTTHON AKI MEGTEHETI!!!! És aki minél hamarabb szeretne újra unalmas hétfőket, amiben az a legrettenetesebb, hogy a „huss, elröppent” hétvégét követi.
Nem vagyok kétségbeesve, de a bizonytalanság azért bekúszik a bőröm alá, még akkor is, ha erősen próbálom szűrni az információkat. Várok. Kicsit félek. Maradok itthon, nem kávézom a barátaimmal, nem megyek nézelődni a boltba, nem vásároltunk ipari mennyiséget élelmiszerből, és C- vitamin sincs itthon másfél kiló. Mosom a kezem, fertőtlenítem a kilincseket, a villanykapcsolókat, a telefont, a csaptelepeket. Főzök abból, ami van itthon, mosok, takarítok, kicsit rendezkedek az udvaron, olvasok, filmet nézek. Abban hiszek, hogy ha mindenki ezt tenné, akkor hamarabb vége lenne. Mert még tulajdonképpen nincs óriási baj, most kellene felismerni, hogy az önkéntes karanténnal nem fertőzünk és nem fertőződünk. Nem értek hozzá, de én így gondolom.
Nem tudom ki hogy van vele, én túl akarom élni, a szeretteimmel együtt. Csak azt nem tudom, hogy akik naponta hosszú, kígyózó sorokat állnak végig (talán már vírussal fertőzötten) és furgonnal szállítják haza a kenyeret és a gyógyszert, ők mit akarnak? És az idősek, akik a parkban üldögélnek, és az anyukák, akik a játszótérre viszik a gyerekeiket, ők mit akarnak? Nekem úgy tűnik, hogy nem egy a célunk. Pedig jó lenne, mert a következményeket majd együtt kell viselnünk, ha nem változtat mindenki a hozzáállásán. S az nem lesz sem kellemes, sem parádés, sem vidám. Ez még (talán) nem dráma, de már nem komédia. Középút kell: MARADJON OTTHON, AKI MEGTEHETI, s akkor jöhetnek újra az unalmas hétköznapok, amik időközben alaposan felértékelődtek. (Írta: Győri Andrea)

Fotó: Csontos Gabriella

2019 május végétől immár nem csak Siófokon de Hajdúszoboszlón is találkozhatunk az egyedinek számító látványossággal, a Fordított házzal. A házikót május elején szállították Magyarországra elemekre bontva, összerakása pedig közel 4 hétig tartott.

A furcsa látnivaló ötlete Daniel Czaipiewski lengyel származású vállalkozótól származik. Az első ilyen attrakció Lengyelországban épült meg 2010-ben, ami teljesen egyedinek számított. 2014-ben már Zakopaneban is felhúztak egy hasonlót, azóta pedig már található fordított ház Ausztriában Terfensben, a német Sankt Englmarban valamint Magyarországon Siófokon és immáron Hajdúszoboszlón is.

A különleges látnivaló hamar az utazók kedvence lett, ahol a látogatók megtapasztalhatják, hogy milyen is a "fordított élet", a plafonon járhatnak és mindent fejjel lefelé állva láthatnak. A házikó témája egy elvarázsolt mesevilág, ez alapján lett kicsinosítva és berendezve is.

A bejárat a tetőtérbe vezet, ahol egy hálószoba és gyerekszoba található, a csigalépcsőn sétálva pedig a földszintre lyukadunk ki. A földszinten konyha, nappali és étkező lett kialakítva, természetesen minden a tetejére állítva. A felfordult világban könnyen összezavarodhatunk és gyengén meg is szédülhetünk, de a látvány olyan élményt nyújt, hogy ez a kis félelmünk hamar el is illan.  Belépőjegy: 1.300 Ft

A Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye (Nagyrábé) Ványai Gusztáv egyedülálló néprajzi magángyűjteménye, ahol a látogató betekintést nyerhet a 18-20. századi falusi gazdálkodás hagyományaiba. A Nagyrábén található Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye Ványai Gusztáv egyedülálló néprajzi magángyűjteménye, 10 év szorgos gyűjtő- és kutatómunkájának eredménye. A gyűjtemény gerincét alkotó Okos Gépek – Találékony Emberek című állandó kiállítás különleges időutazásra invitál a múltba, melyen a látogató betekintést nyerhet a 18-20. századi falusi gazdálkodás hagyományaiba. Az 1300 m2-en tematikus kiállítóterekben bemutatott több mint 2000 tárgy egy része ránézésre ócska, szedett-vedettnek tűnő, néprajzi szempontból azonban igen becses. Többségük házi gyártmány, készítőjük évszázados gyakorlat szerint maga alkotta vagy alakította át, így a tárgyak nem csak az egykori falusi kultúra emlékeit, hagyományait, de alkotójuk képességeit, tudását, ízlését is őrzik. A tárgyak régies, tájszavas elnevezése, mint a brigigyó, fintok, palóka, gyalázka, légely, szerhát, triőr vagy vonyogó, a néprajzi ismeretek mellett különleges nyelvészeti élményt is nyújt. A Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteményének otthont adó porta melléképületében 1957 óta pálinkafőzde áll, ahol 15 éve Ványai Gusztáv főzi a pálinkát. Az ötféle gyümölcsből – alma, barack, meggy, szilva és törköly – helyben főtt párlatokat a vendégek rendhagyó gasztronómiai program keretében kóstolhatják végig, melyhez a különleges hátteret a néprajzi gyűjtemény, a kulináris élvezeteket a pálinkák mellett a tájegységre jellemző ételkülönlegességek adják. Programlehetőségek: - Rendhagyó történelemóra - Múzeumpedagógiai foglalkozás - Csapatépítő tréning - Pálinkakóstoló Tel.: 36209215466 Cím: 4173 Nagyrábé Dózsa György út 35. (Forrás: vanyaigusztav@gmail.com)

Kováts Mihály-emlékhely Karcagon a Deák körút és a Liliom út találkozásánál, Kováts Mihály (1724-1779) karcagi születésű huszárezredes szülőháza helyén állították fel az emlékművet 1994-ben. Fabriczy Kováts Mihály ezredes George Washington seregében megszervezte a könnyûlovasságot (huszárságot), ezzel jelentõsen hozzájárult az amerikai függetlenségi háború gyõzelméhez. Az emlékhelyen egy fehér kapun emléktábla örökíti meg Kováts Mihály nevét. 

Fotó: Csontos Gabriella

Néhány nap óta estére kiürülnek a boltok, a pénztárnál maszkot visel a hölgy, aki ugyan nem koronavírusos, csupán közönséges mellhártyagyulladása van. (Filmbeli jelenet.)
Néhány nap óta egyetemista gyerekem újra itthon, együtt vacsorázunk, bögrénkben levendulatea gőzölög.
Ha azonban cseng a telefon, szorongás vesz erőt rajtam. Igen, egy újabb vendég, aki lemondja a hétvégi kirándulását a házba, amit nem értek. Ha én Pesten élnék a "fertőzött" nagyvárosban, biztosan vágynék a szabadba, ahol jó a levegő, közel vannak a hegyek, finomak és egészségesek az ételek, ahol nem leépül, hanem ellenkezőleg, megerősödhet az immunrendszer. Ha home office dolgozhatnék, biztosan elvonulnék valahová vidékre, ameddig tart ez az egész.
Na, de nem vagyunk egyformák, konstatálom, amikor a halom étolajra nézek a mellettem levő középkorú házaspár bevásárlókocsijában, ahogy a hatalmas fehér városi terepjárójukba bepakolnak. Nekem csak két üveg olaj van itthon, és liszt, nos abból is csupán két kiló, pedig tudok kenyeret sütni, és kemence is van.
Valahogy bízom abban hogy nem lesz katasztrófa. Hogy a józan ész felülkerekedik minden pánikon.
Persze, kell az elővigyázatosság, és én is átmostam minden kilincset, csapot és villanykapcsolót fertőtlenítőszerrel, mert soha se lehet tudni, és az ágyneműket is újra átvasaltam, miközben az van bennem hogy Isten soha nem hagy el, és az is, hogy ez az egész nyilván nem az ő műve, de tény, hogy megengedi.
Ha én lennék Isten, nyilván nekem is elegem lenne a bizniszből, a kütyüzésből, abból, hogy a szexet, különválasztotta az ember a szerelemtől, a házasságtól, s ennek a következményétől, az abortuszoktól. Hogy fiatal nők, akiknek gyerekkocsit kellene tologatniuk, apró kutyusokat vezetgetnek, vagy a karrierjükkel foglalkoznak, hogy a fiatal férfiak agyon szorongják magukat, és inkább nem csinálnak semmit, csak nehogy elrontsanak valamit. Hogy idős és szép emberek elhagyatva élnek és halnak meg, mert a fiaik-lányaik elfelejtkeztek róluk, vagy csak épp olyan messze vannak, hogy képtelenek megfogni haldokló édesanyjuk kezét.
Ha Isten lennék, biztosan szomorú lennék, mert az embernek jó életet szántam, és bőséget - szeretetben, kapcsolódásban, nevetésben, örömben, közösségben, és igen, anyagiakban is. De valahogy a szabad akarattal elcsúszott ez az egész.
Amikor a kertben először megmetszettem a rózsákat, úgy tűnt, kárt okoztam, hiszen nem mutatott életjelet. Aztán jött a tavasz, és szebben hajtott ki, mint annak előtte.
Minden krízis után megújul valami, amire azelőtt gondolni sem mertem, nézek most is a rózsákra, amelyek már mutatják az élet apró jeleit. A szívem mélyén tudom, hogy most is így lesz. (Írta: Konkoly Edit)

A Gazdaház, a helyiek által Czeglédy házként ismert hagyományos népi lakóház, műemlék épület, Hajdúszoboszlón, a Vasvári Pál utca 40 alatt, a fürdőtől távol, a város szélén található.
A legutolsó felújítását követően korabeli bútorokkal berendezett épületben a Gazdaház Múzeum működik. A ház előtti Gyógynövénykertben mintegy 50 fajta gyógynövény díszlik.
Az állandó kiállítás, a Köpöly nadály, frászkarika, a gyógyító eszközöket, a népi gyógyítást mutatja be, de emellett a berendezési tárgyak segítségével a régi életmóddal is megismerkedhetnek a látogatók.
A kézműves műhelyben látható a Zománcedények és a 100 év 10 perc alatt című kiállítás is, a régi háztartások konyhai és egyéb edényeivel, eszközeivel, bútoraival.
A portán tovább élnek a régiek hagyományai, programokon kipróbálható a hagyományos népi kézművesség számos fajtája. Fontos megtartani a régi tárgyalkotó technikákat, páratlanul gazdag mintakincsünket. Egyedi használati és dísztárgyak, gyermekjátékok, lakástextilek készülnek hagyományos, illetve mostanában ismertté vált technikákkal.
Az kézműves programokon a tárgyak a természet adta alapanyagokból, hagyományos technikával készülnek, de emellett fontos az újrahasznosítás: hisz a háztartásban feleslegessé vált, hulladéknak számító anyagok is alapanyagok készíthető ezekből is hasznos, esztétikus, egyedi tárgyak. Az érdeklődők meg is tanulhatják a különféle díszítő, tárgyalkotó technikákat a kézműves foglalkozásokon.
A Gazdaház gyógynövény kertjét, a benne található növényeket, fitoterapeuta mutatja be az érdeklődőknek. A látogatók megismerkedhetnek gyógynövényekkel, termesztésükkel, begyűjtésükkel, felhasználásukkal, alkalmazásukkal, mely betegségekre javallottak, mik az esetleges ellenjavallatok a használatukkal kapcsolatosan. Az előzetesen bejelentkezett látogatócsoportok tagjai gyógyteákat is kóstolhatnak. 
Nyitva tartás: Hétfő-Péntek 9.00 – 12.00, Szombat: előzetesen meghirdetett programok szerint

Az abádszalóki Faluház és népviseletbe öltöztetett babák múzeuma sokféle látnivalót kínál az Abádszalókra érkező vendégeknek. A folyosón a XIX. század fordulójának éveiből származó használati tárgyak vannak. Itt a kismesterségek közül a bognár, kötélgyártás, csipkeverés eszközei is megtekinthetők.

Vertcsipkéből egy szerényebb kiállításban is gyönyörködhetnek a vendégek. A falakat borító gazdag falvédő gyűjtemény szövegeinek böngészése is érdekes szórakozást jelenthet. Az épületben van egy berendezett paraszt tisztaszoba. Bútorzata szintén ebből a korból származik.

A múzeum legnagyobb részét a népviseletbe öltözött babák foglalják el. Steigauf Józsefné kutató és készítő munkájának eredményeként a Kárpát-medence 560 rend ruhájának hiteles kicsinyített mása tekinthető meg három helységben. A babák mérete lehetővé teszi, hogy a legbonyolultabb hímzést, szabást sem kelljen stilizálni.

Értéküket növeli, hogy minden öltözetben eredeti textília is van. Szakemberek megítélése szerint elmondhatjuk, hogy ez Európa leggazdagabb viselet együttese. Természetesen ez a munka nem befejezett. Évente 25-30 új darabbal bővül.

A negyedik szobában 60 ország diplomatái, államfői által ajándékozott, 240 db népviseletes babában is gyönyörködhetnek a látogatók.

Nyitvatartás:  05.01. - 09.30. keddtől vasárnapig: 9:00-12:00